Nyílt levél Adáról a mezőgazdasági államtitkárnak
Alábbi levelemet Juhász Attila mezőgazdasági államtitkár úrnak adai látogatása során kézbesítettem. Mindmáig nem kaptam tőle választ, ezért levelem tartalmát szeretném megosztani a nyilvánossággal.
Címzett: Juhász Attila,
a Mezőgazdasági Minisztérium államtitkára
Kelt Adán, 2015. január 29.
Tisztelt Államtitkár Úr!
Először is nagyon örülök, hogy létrejött ez a mai találkozó, és így most megoszthatom önnel javaslatomat.
Rövid helyzetleírás:
Mi, a feleségemmel négy kis gyermeket nevelünk. 5,3 hektár saját földdel rendelkezünk, fizetjük a nyugdíj- és betegbiztosítást, ami nagy terhet jelent. Saját földünk mellé bérelünk még pár hektár területet magánszemélyektől, valamint 11 hektár állami, illetve községi földet. A problémánk az, hogy a nagy, erős földművesek, nem ismerve határt, akár 100 hektárt is bérbe vesznek az állami földekből.
A kistermelőnek alig jut valami, többnyire olyan nehezen megmunkálható csücskök, amelyek a nagyoknak nem is kellenek. Ezáltal meglopják a szegényeket, gátlástalanok, nem tudják, mi az elég. És a feleslegüket halmozzák, míg a másiknak a kenyeret vesztik le az asztalról.
Nos, ennek az égető, etikátlan problémának a megoldására a politikai vezetőknek kellene megoldást találniuk. Mégpedig úgy, hogy visszatérjen az embert, a családokat szolgáló etika a pénzügy és a gazdaság világába. Ezért olyan törvényeket kellene hozni az állami földek bérbeadása kapcsán, hogy azok maximálisan a társadalmat és egyben nemzetünket szolgálja.
Elég, ha az egyházközségünk 2014-es statisztikájára gondolok, mikor 136 személy távozott közülünk, és csak 46-ot kereszteltünk. Lesújtó adatok, miközben fiatal gyermekeket nevelő családok külföldön keresik megélhetőségüket. Ez, sajnos, nem csak adai probléma, ez az egész vajdasági kis földterülettel rendelkező magyarok és más nemzetiségűek problémája is.
Ahogy meg lehetett oldani, hogy a bejegyzett állattartók előnyt élvezzenek az állami földekre, ugyanúgy élvezzenek előnyt a gyermekeket nevelő, kis (10 hektár alatti) földterülettel rendelkezők. Egy-egy gyermek után 10-15 hektár földterület bérlésére legyen joguk. Az államnak ebből semmi kára nem származhat, csak haszna! Ugyanazt a bérleti díjat mi is megfizetnénk. Mi nem segélyt kérünk, hanem lehetőséget a munkára. Többször tapasztaltam, segélyből élő, több gyermeket nevelő szülők jobban élnek, mint mi, miközben nem dolgoznak semmit. Kapják a segélyt, családi pótlékot, ingyen betegkönyvet, ingyen óvodát. Mi meg mindenért fizetünk, sőt, a mi betegkönyvünk nem is ér annyit, velünk még külön fizettetnek különböző hozzájárulásokat, ők meg semmiért semmit. Még egyszer hangsúlyoznám, mi nem segélyt kérünk, hanem lehetőséget.
Továbbá, az is egy nagy probléma, hogy levették 20 hektárra a támogatásokat, miközben a bérelt állami földekre nem jár támogatás. Ez pedig nagy hiba! Pedig azokat is meg kell munkálni, műtrágyát, magokat, permetszert, üzemanyagot kell venni stb. A minisztérium érve, hogy azért nem fizetnek az állami földre támogatást, mert sokan visszaéltek vele. Környezetünkben ilyen esetről nem tudok, de ha voltak ilyenek, akkor büntessék meg azt, aki elkövette, de ne a tisztességes bérlőket! Így most a fürdővízzel együtt a babát is kiöntötték.
Véleményem szerint a támogatási felső határt az 50 hektárnál kellene meghúzni. Mélyen úgy érzem, nemzetünk megmaradása érdekében most a politikumnak egy új gazdasági gondolkodásmódot kell folytatnia, hozzájárulva ahhoz, hogy átalakítsa a gazdasági és társadalmi szféra közötti abszolút kettősséget egy egészséges együttéléssé. A jövőben úgy kerüljenek az állami földek kiadásra, hogy az biztosítsa az állam anyagi bevételét, ugyanakkor serkentse a gyermekvállalást, ezáltal biztosítva nemzetünk szaporulatát, és itt, helyben maradását is, a Délvidéken.
E javaslataim megvalósításának reményében zárom levelem.
Tisztelettel:
Györe Béla
